2/3. Rész. - Szemét!!!

Hali. Új rész.
Komizzatok és tudjátok, ha tetszik a blog iratkozzatok fel rendszeres olvasónak.
Nagyon örülnék neki:))
Jó olvasást!!!Puszi:))

Cheryl sz.sz.:

Amint Justin és Jeremy visszatértek a nappaliba, észrevettem, hogy mindkettőjük eléggé feszült. Tudom, hogy rólam volt szó, tudjátok, még a reggeli incidens miatt.
- Justin, hogy vagy? - kérdezte anya.
- Jól vagyok, köszönöm. Ezerrel pörgök minden nap és már alig várom hogy tovább induljon a Believe turné.
- És, mióta vagytok együtt Bellával?
- Nem olyan régóta.
- Az mit takar? - szóltam bele.
- 2 hónapja. 
- Gratulálok Justin, remélem örökké együtt lesztek. - simogatta meg a szupersztár karját anya.
- Igen, reméljük sokáig együtt lesznek.
- Cher, beszélhetnénk? - kérdezte Jeremy.
- Persze.
Kimentünk a konyhába és Jeremy elkezdte a mondandóját.
- Mi van veled Cher? Olyan más lettél.
- Csak szerelmes vagyok. De, ezt te is tudod.
- Igen, tudom. De, hidd el ez nekem is nehéz. Bella, olyan, mintha a lányom lenne.
- Na ne mond. - flegmáztam.
- Te is olyan vagy.
- Persze. Akkor miért az ő pártját fogod mindig. Hiába olyan mintha a lányod lenne, engem régebb óta ismersz.
- Sajnálom, ez van.
- Ez van? Hát jó. Ha ezt akarod, csinálhatjuk így is. - ez volt az utolsó mondatom, ezután kiviharzottam a konyhából, egyenesen fel a szobámba.

Lerogytam az ágyamra és néztem ki a fejemből.
Éreztem, hogy valami hideg végig folyik az arcomon.
Egy könnycsepp.
El sem hiszem. Hogy mondhatta Jeremy, hogy Bella olyan mintha a lánya lenne? Ő is tudja, hogy nem Justin-hoz való.
- Cheryl, ne csináld ezt. - csúszott mellém valaki az ágyon.
- Hagyj békén. Nem vagyok kíváncsi senkire. Főleg nem rád.
- Mi a baj? - kezdte simogatni a hátamat.
- Ne érj hozzám. Egy utolsó féreg vagy.
- Most mit csináltam?
- Minek kellett újra találkoznunk? Minek hoztad magaddal ezt a.... ezt a...ribancot.
Itt Justin köpni-nyelni nem tudott.
- Mi az hogy ribanc?
- Miért, nem az?
- Hát nem. 
- Szóval te is. Ugyanolyan vagy mint az apád. Egy utolsó...
- Mond ki.
- Egy utolsó szemét.
- Vond vissza. - szűrte ki a fogai között.
- Már miért tenném? Engem senki sem szeret már.
- Téged mindenki szeret.
- Ez nem igaz.
- De igaz. Miért vagy ilyen? Amióta itt vagyunk, csak a feszkót csinálod.
- Talán, mert rám soha nem figyel senki. Mindig csak Justin és Bella, Justin és Bella.
- Áhá, szóval féltékeny vagy.
- És ha igen akkor mi van?
Justin kikerekedett szemekkel nézett. 
- Mi van? - kérdezte halkan.
- Jól hallottad. Féltékeny vagyok. Nem bírom végig nézni ahogy egymásban vagytok.
- Ezt miért csak most mondod?
- Talán, mert 1 napja vagyunk csak itt?
- Jó-jó, ez hülyeség volt. Istenem, Cher. Annyira sajnálom.
- Tudom, nekem is nehéz, de nem tudok mit csinálni. És te sem.
- Tudod, hogy még mindig téged akarlak, de előtte szakítanom kell Bellával. És ez nem könnyű.
- Tessék. Most azt mondod hogy akarsz, de soha nem állsz a pártomra, soha nem segítesz nekem. akkor most, miért mondod hogy akarsz?
- Mert így van, akarlak, de kérlek ne húzz fel. tudod, hogy nagyon szeretlek és bármit megtennék érted.
- Tényleg?
- Tényleg.
- Akkor harcolj értem. - felálltam az ágyamról és bementem a fürdőbe.
Megmostam az arcomat hideg vízzel, utána pedig hosszú percekig néztem magam a tükörben.
Hova jutottam? Miért csinálom ezt? Szeretnem kéne Justin-t, nem pedig kiabálnom vele.
Miért van itt Bella?
Nagyjából ezek a kérdések kavarogtam a fejemben.
Elég a gondolkodásból. Vissza mentem a szobámba.
Justin már nem volt itt, de hagyott egy levelet az ágyon.
Oda sétáltam, és elolvastam.

Cheryl!!! Ha te is úgy érzel mint én, vagyis szeretsz, akkor este gyere át 10 órakkor a szobámba.

Szeretlek: Justin♥♥♥

Chh, most erre mit reagáljak?
Rendben, át megyek, biztos csak beszélgetni akar.
Így van minden a helyén, mert ha megakar szerezni, harcoljon értem. Úgy látszik elkezdte.




Bocsi csajok, tudom, nagyon össze csaptam, de nem jutott semmi az eszembe.
Azért 1-2 komi még belefér????
Megköszönném.
puszi.

1/3. Rész. - Biztos???

Hellótok. Meghoztam a kövit. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Ha szeretitek a blogom, kérlek iratkozzatok fel rendszeres olvasónak és komizzatok.
Jó olvasást. Pussssz.



Jeremy lépett be a szobába.
- Jajj, ne haragudjatok, csak szólni akartam, hogy gyertek reggelizni. - látszott rajta hogy ideges, de ilyen esetben ez normális.
- Apa, nem történt semmi. - mentegetőzött justin
- Erről még beszélünk. - nézett hol rám, hol Justinra, majd távozott.

-Ezt most be kell fejeznünk.
- Figyelj Cheryl, nem tudom mi van velem, de azt hiszem...
- Csak azt ne mondd, hogy belém szerettél.
- Valami olyasmi.
- Ezt abba kell hagynunk most. Nem teheted tönkre az életemet.
- Nem tenném tönkre. - simította kezét a karomra.
- Most is azt csinálod. - távolodtam el tőle.
- Nem akarok egy olyan lány mellett lenni akit még csak nem is szeretek.
- Ezt hogy érted?
- Bella csak azért van velem együtt, mert kényszerítettek rá. Én soha nem akartam vele összejönni. De, amióta együtt vagyunk, még jobban megkedveltem. És, most itt vagy te, kiverted a fejemből őt. Csak te számítasz.
- Figyelj, emlékszel amikor kicsit voltunk? Amikor, a faházban játszottunk?
- Igen, miért?
- Arra az estére is emlékszel?
- Hogy tudnám elfelejteni.
- Aznap megígérted, hogy örökké mellettem fogsz maradni, de ez nem így lett. Leléptél és itt hagytál egyedül a szarban.
- Tudom és nagyon bánom, de tudod hogy így volt jó.
- Igen, sajnos.
- Most mi legyen? - tette fel a nagy kérdést.
- Legyünk legjobb barátok. - vágtam rá egyből és felé nyújtottam a kezem.
Láttam rajta, hogy nem tartja jónak az ötletet, de nem tud mást csinálni, mert én nem akarok tőle semmit. Igen, nagyon bejön és újra beleszerettem, de nem lehet. Így a legjobb.
- Legyen. - mondta halkan, szinte már nyögte és belecsúsztatta tenyerét az enyémbe.
- Gyere, menjünk enni.
- Mindjárt megyek, csak felhúzom a cipőmet.
- Oké.

A nappaliban:

- Justin, beszélhetnénk? - állt fel a kanapéról Jeremy.
- Persze.
Justin felállt mellőlem és az apjával együtt kivonult a nappaliból.

Jeremy szemszöge:

- Elmagyarázod a reggeli dolgot?
- Nekem Cheryl kell.
- Tudom hogy... Várj, mi?
- Nekem nem kell Bella, Cheryl-t akarom.
- Nos, tudom, kiskorotokban szerettétek egymást, de Justin, ne hánytorgassátok fel a múltat. Igen, értem én hogy nehéz, de Bella a fontos.
- Nekem nem. Már nem. Cheryl-t akarom.
- Biztos?
- Biztos.
- Hát, ha összejön áldásom rátok, de ne nyomulj, tudod?
- Jó-jó.