2/3. Rész. - Szemét!!!

Hali. Új rész.
Komizzatok és tudjátok, ha tetszik a blog iratkozzatok fel rendszeres olvasónak.
Nagyon örülnék neki:))
Jó olvasást!!!Puszi:))

Cheryl sz.sz.:

Amint Justin és Jeremy visszatértek a nappaliba, észrevettem, hogy mindkettőjük eléggé feszült. Tudom, hogy rólam volt szó, tudjátok, még a reggeli incidens miatt.
- Justin, hogy vagy? - kérdezte anya.
- Jól vagyok, köszönöm. Ezerrel pörgök minden nap és már alig várom hogy tovább induljon a Believe turné.
- És, mióta vagytok együtt Bellával?
- Nem olyan régóta.
- Az mit takar? - szóltam bele.
- 2 hónapja. 
- Gratulálok Justin, remélem örökké együtt lesztek. - simogatta meg a szupersztár karját anya.
- Igen, reméljük sokáig együtt lesznek.
- Cher, beszélhetnénk? - kérdezte Jeremy.
- Persze.
Kimentünk a konyhába és Jeremy elkezdte a mondandóját.
- Mi van veled Cher? Olyan más lettél.
- Csak szerelmes vagyok. De, ezt te is tudod.
- Igen, tudom. De, hidd el ez nekem is nehéz. Bella, olyan, mintha a lányom lenne.
- Na ne mond. - flegmáztam.
- Te is olyan vagy.
- Persze. Akkor miért az ő pártját fogod mindig. Hiába olyan mintha a lányod lenne, engem régebb óta ismersz.
- Sajnálom, ez van.
- Ez van? Hát jó. Ha ezt akarod, csinálhatjuk így is. - ez volt az utolsó mondatom, ezután kiviharzottam a konyhából, egyenesen fel a szobámba.

Lerogytam az ágyamra és néztem ki a fejemből.
Éreztem, hogy valami hideg végig folyik az arcomon.
Egy könnycsepp.
El sem hiszem. Hogy mondhatta Jeremy, hogy Bella olyan mintha a lánya lenne? Ő is tudja, hogy nem Justin-hoz való.
- Cheryl, ne csináld ezt. - csúszott mellém valaki az ágyon.
- Hagyj békén. Nem vagyok kíváncsi senkire. Főleg nem rád.
- Mi a baj? - kezdte simogatni a hátamat.
- Ne érj hozzám. Egy utolsó féreg vagy.
- Most mit csináltam?
- Minek kellett újra találkoznunk? Minek hoztad magaddal ezt a.... ezt a...ribancot.
Itt Justin köpni-nyelni nem tudott.
- Mi az hogy ribanc?
- Miért, nem az?
- Hát nem. 
- Szóval te is. Ugyanolyan vagy mint az apád. Egy utolsó...
- Mond ki.
- Egy utolsó szemét.
- Vond vissza. - szűrte ki a fogai között.
- Már miért tenném? Engem senki sem szeret már.
- Téged mindenki szeret.
- Ez nem igaz.
- De igaz. Miért vagy ilyen? Amióta itt vagyunk, csak a feszkót csinálod.
- Talán, mert rám soha nem figyel senki. Mindig csak Justin és Bella, Justin és Bella.
- Áhá, szóval féltékeny vagy.
- És ha igen akkor mi van?
Justin kikerekedett szemekkel nézett. 
- Mi van? - kérdezte halkan.
- Jól hallottad. Féltékeny vagyok. Nem bírom végig nézni ahogy egymásban vagytok.
- Ezt miért csak most mondod?
- Talán, mert 1 napja vagyunk csak itt?
- Jó-jó, ez hülyeség volt. Istenem, Cher. Annyira sajnálom.
- Tudom, nekem is nehéz, de nem tudok mit csinálni. És te sem.
- Tudod, hogy még mindig téged akarlak, de előtte szakítanom kell Bellával. És ez nem könnyű.
- Tessék. Most azt mondod hogy akarsz, de soha nem állsz a pártomra, soha nem segítesz nekem. akkor most, miért mondod hogy akarsz?
- Mert így van, akarlak, de kérlek ne húzz fel. tudod, hogy nagyon szeretlek és bármit megtennék érted.
- Tényleg?
- Tényleg.
- Akkor harcolj értem. - felálltam az ágyamról és bementem a fürdőbe.
Megmostam az arcomat hideg vízzel, utána pedig hosszú percekig néztem magam a tükörben.
Hova jutottam? Miért csinálom ezt? Szeretnem kéne Justin-t, nem pedig kiabálnom vele.
Miért van itt Bella?
Nagyjából ezek a kérdések kavarogtam a fejemben.
Elég a gondolkodásból. Vissza mentem a szobámba.
Justin már nem volt itt, de hagyott egy levelet az ágyon.
Oda sétáltam, és elolvastam.

Cheryl!!! Ha te is úgy érzel mint én, vagyis szeretsz, akkor este gyere át 10 órakkor a szobámba.

Szeretlek: Justin♥♥♥

Chh, most erre mit reagáljak?
Rendben, át megyek, biztos csak beszélgetni akar.
Így van minden a helyén, mert ha megakar szerezni, harcoljon értem. Úgy látszik elkezdte.




Bocsi csajok, tudom, nagyon össze csaptam, de nem jutott semmi az eszembe.
Azért 1-2 komi még belefér????
Megköszönném.
puszi.

1/3. Rész. - Biztos???

Hellótok. Meghoztam a kövit. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Ha szeretitek a blogom, kérlek iratkozzatok fel rendszeres olvasónak és komizzatok.
Jó olvasást. Pussssz.



Jeremy lépett be a szobába.
- Jajj, ne haragudjatok, csak szólni akartam, hogy gyertek reggelizni. - látszott rajta hogy ideges, de ilyen esetben ez normális.
- Apa, nem történt semmi. - mentegetőzött justin
- Erről még beszélünk. - nézett hol rám, hol Justinra, majd távozott.

-Ezt most be kell fejeznünk.
- Figyelj Cheryl, nem tudom mi van velem, de azt hiszem...
- Csak azt ne mondd, hogy belém szerettél.
- Valami olyasmi.
- Ezt abba kell hagynunk most. Nem teheted tönkre az életemet.
- Nem tenném tönkre. - simította kezét a karomra.
- Most is azt csinálod. - távolodtam el tőle.
- Nem akarok egy olyan lány mellett lenni akit még csak nem is szeretek.
- Ezt hogy érted?
- Bella csak azért van velem együtt, mert kényszerítettek rá. Én soha nem akartam vele összejönni. De, amióta együtt vagyunk, még jobban megkedveltem. És, most itt vagy te, kiverted a fejemből őt. Csak te számítasz.
- Figyelj, emlékszel amikor kicsit voltunk? Amikor, a faházban játszottunk?
- Igen, miért?
- Arra az estére is emlékszel?
- Hogy tudnám elfelejteni.
- Aznap megígérted, hogy örökké mellettem fogsz maradni, de ez nem így lett. Leléptél és itt hagytál egyedül a szarban.
- Tudom és nagyon bánom, de tudod hogy így volt jó.
- Igen, sajnos.
- Most mi legyen? - tette fel a nagy kérdést.
- Legyünk legjobb barátok. - vágtam rá egyből és felé nyújtottam a kezem.
Láttam rajta, hogy nem tartja jónak az ötletet, de nem tud mást csinálni, mert én nem akarok tőle semmit. Igen, nagyon bejön és újra beleszerettem, de nem lehet. Így a legjobb.
- Legyen. - mondta halkan, szinte már nyögte és belecsúsztatta tenyerét az enyémbe.
- Gyere, menjünk enni.
- Mindjárt megyek, csak felhúzom a cipőmet.
- Oké.

A nappaliban:

- Justin, beszélhetnénk? - állt fel a kanapéról Jeremy.
- Persze.
Justin felállt mellőlem és az apjával együtt kivonult a nappaliból.

Jeremy szemszöge:

- Elmagyarázod a reggeli dolgot?
- Nekem Cheryl kell.
- Tudom hogy... Várj, mi?
- Nekem nem kell Bella, Cheryl-t akarom.
- Nos, tudom, kiskorotokban szerettétek egymást, de Justin, ne hánytorgassátok fel a múltat. Igen, értem én hogy nehéz, de Bella a fontos.
- Nekem nem. Már nem. Cheryl-t akarom.
- Biztos?
- Biztos.
- Hát, ha összejön áldásom rátok, de ne nyomulj, tudod?
- Jó-jó.

2. Rész. - I loved you/I want you...Now

sziasztok. meghoztam a kövit, remélem tetszeni fog. olvassátok és komizzatok.
Jó olvasást. puszi.



- Te még nem.......csókolóztál?
- Nem, még nem. - hajtottam le most én a fejem.
Justin az állam alá nyúlt és felemelte a fejem.
- Mit szólnál hozzá ha most te...meg...én...
És ekkor belépett valaki a szobába.

Csak Jazzy volt az. Bevallom, egy kicsit megijedtem, de nagy kő esett le a szívemről.
- Justiiin. - futott Justin felé.
- Hercegnőm, mit szeretnél? - guggolt le mellé.
- Nem találom anát, szegítesz?
- Hát persze, gyere. - mondta a kislánynak, majd felállt és megfogta a kezét.
Elindultak ki a szobából, de mielőtt kimentem volna Justin hátra fordult és rám nézett. Én csak ott álltam ledermedve és azt sem tudtam hogy hol vagyok.
Egy amolyan "sajnálomhogynemjöttössze" fejet vágott és kisétált a szobából a húgával az oldalán.

Este 10 óra körül:

- És mond csak George, mit csináltok a nyár további részében? - kérdezte Jeremy apát.
- Hát, ha lesz munka akkor én dolgozni fogok, Marry Zoe-val van otthon és Cheryl is otthon van.
- Mit szólnátok hozzá, ha 2 hét múlva eljönnétek velünk Hawaiira?
- Az fantasztikus lenne, nekem tetszik az ötlet. - örömködött apa.
- Nekem is tetszik. - mondta anya.
- Cheryl? - nézett rám apa.
- Ömm, én most elmegyek egy kicsit sétálni. - mondtam és egy hirtelen mozdulattal felálltam a tűz mellől és elsétáltam. 
Most ugyan mit csináljak??? Két hétig össze leszek zárva Justinnal és Bellával. Ha, egész végig falni fogják egymást, azt nem fogom jó szemmel nézni. 
Apropó, a délutáni incidenst egyáltalán nem értem.?!?!
Most akkor Justin meg akart csókolni? De, neki barátnője van.
És, ahogy a nyakamat is csókolgatta, hát az olyan volt mintha a mennyországba kerültem volna. Istenem, miért ilyen aranyos és cuki???

Csak mentem és mentem, már az erdő közepén is lehettem, de még mindig csak megyek. Most, csakis a magányra vágyom.
Egy tavat pillantottam meg a távolban, úgy gondoltam ott pont jó lesz. Valahova leülök és gondolkodom.
Egy kicsit hűvös az idő, mivel még csak nyár eleje van. De, most nem foglalkoztatott semmi, csak Justin, én és a gondolatok.
Találtam egy padot, így leültem. A lábam mellől kis kavicsokat szedtem fel és a vízbe dobáltam őket.

A lényeg, hogy régen szerettem Justint, nagyon is, de az igazság az, hogy még most is nagyon szeretem.
De, Bella... 
Nem mondhatom Justinnak, hogy szeretem és szakítson a csajjal, aki szerintem egy vérbeli kurva. Platina szőke haj, plasztik mellek és szerintem még a picsája is szilikonból van.

Nem értem, Jus nem ilyen volt régen, de hát egy sztár csak ribancokkal jöhet össze, nem igaz? Bár, Selena nem volt az, őt még én is szerettem.

Az egyik bokor felől motoszkálást hallottam, de nem különösen izgatott hogy mi vagy inkább ki van ott.
Miközben dobáltam szerencsétlen köveket a tóba, eszembe jutott a barátnőm. 
Sajnos meghalt, mert egy hülye autós úgy gondolta jó lenne átmenni a szembe sávba. 
Kim pont előtte két héttel kapta meg a jogsiját, de nem az ő hibája volt. Azóta nem tudom őt elfelejteni, annyira hiányzik. Ő volt az, akivel mindig, mindent megbeszéltem. Szinte a testvérem volt. Még Justin is ismerte kiskorunkból.
A szemem sarkából láttam hogy valaki leül mellém és tudtam is hogy ki az, de úgy csináltam mintha észre sem vettem volna.

Még mindig Kim járt a fejemben és egy könnycsepp folyt ki a szememből.
Milyen jó lenne most vele lenni, hülyülni a szobámban és párna csatázni.
Jajj, ne, sírni fogok. Nem szabad. Erős kell hogy maradjak.
Nem, nem megy.
Itt eltört a mécses és a könnyek "ömleni" kezdtek a szememből.
Lecsúsztam a padról, felhúztam a térdeimet, majd arcomat beletemettem és így sírtam tovább.
Most Justin sírni lát, jót gondol rólam. Bár, látott már sírni, de az csak egy-két könnycsepp volt.
- Héé, minden rendben? - hallottam meg egy halk hangot mellőlem.
- N..nem. - válaszoltam szipogva.
- Mond el, kérlek. - ült le mellém a földre.
- Nem akarok erről beszélni. Ez nehéz és... - újra rám tört a sírás.
- Héé, nyugi, mond el hátha tudok segíteni. - ölelt át oldalról.
Akaratom ellenére is mellkasába bújtam.
- Itt már én sem tudok segíteni. Mert, meghalt.
- Kicsoda? - kérdezte finom hangon.
- Kim.
- Kim. Kim Ross?
- Igen.
- Talán 10 évesen találkoztunk utoljára.
- Annyira hiányzik. - mondtam sírva és még szorosabban Justin mellkasába bújtam.
- Mikor halt meg? - kérdezte halkan és közben belenéztem a szemébe.
- 1 hete.
- Nahát, ez most engem is váratlanul ért. Szerettem azt a lányt, ő volt a legjobb barátom.
Itt lefagytam. És, akkor én mi voltam neki?
- Ömm, a legjobb barátod?
- Igen, vele mindig jól elvoltam. Ő vele egy csomó mindent megtudtam beszélni.
- Ahha, értem. - flegmáztam.
- Valami rosszat mondtam?
- Hát igen. Ha, Kim a legjobb barátod volt, akkor én mi voltam neked? - álltam fel mellőle és a tó széléhez kezdtem el sétálni.
- A szerelmem.
Aztaaaaaaa, nem hiszem el. A szerelme...voltam. Csak voltam.
Hirtelen megálltam és megfordultam.
- Miről beszélsz?
- Az voltál, csak soha nem tudtam neked elmondani. Aztán jött Scooter és ... a többit tudod.
- Igen, elmentél.
- Sajnálom, nem így akartam.
- De, mégsem jöttél vissza.
- Tudom, de hidd el, hogy így mind kettőnknek jobb volt.
- Nem, nem volt jobb. Hát nem érted, én szerettelek és... - itt megálltam.
- És...?
- Még most is szeretlek. - nyögtem ki majd amilyen gyorsan csak tudtam elfutottam.
- Cheryl, várj. - kiabálta utánam Justin.
De nem álltam meg, csak futottam és futottam.
A tábortűznél mindenki megnézett, de nem érdekelt. Berohantam a házba, egyenesen a szobámba, majd bevágtam magam mögött az ajtót, az ágyamhoz siettem és ráborultam.
Sírtam és sírtam, azt sem tudtam hogy ilyenkor mit kell csinálni.
Furcsa, mert már 18 éves vagyok, de még soha sem csókolóztam, soha nem voltam ÚGY együtt senkivel és még soha nem volt barátom.

Az ajtóm felől kopogásokat hallottam, de nem figyeltem rájuk, ugyanúgy sírtam az ágyamon.
A sírástól annyira gyenge voltam, hogy ott helyben elaludtam.


Másnap reggel fej fájásra keltem, ami mostanában egyre gyakrabban jelenik meg a mindennapjaimban.
Felálltam és bementem a fürdőbe. A tükörbe nézve egy kisírt szemű, agyon sminkelt ribancot láttam. Igen, ribanc vagyok. Szerintem. 
Most, az a tervem hogy többé ne keljen Justinnal veszekednem és remélem sikerrel járok. Nem akarom a kapcsolatukat tönkre tenni.
Lemostam a sminket az arcomról, gyorsan fogat mostam, majd megszabadultam a tegnapi füst szagú, koszos ruháimtól és vettem egy hűsítő zuhanyt.
A hajamat is megmostam. Legalább 20 percig időzhettem a kabinban, majd kiszálltam és a testem köré csavartam egy törölközőt.
Kicsavartam a hajamból a vizet és kifésültem. Bedugtam a hajszárítót és bő 15 perc alatt megszárítottam a hajam.
Megtörölköztem, majd vissza mentem a szobámba és felöltöztem.
Egy kicsit kivasaltam a hajam, de itt-ott hagytam benne egy kis hullámot.
Egy nagyon alap sminket raktam fel, hogy a szemem alatti rondaságok ne látszódjanak.
Lementem a többiekhez, akik már nagyban reggeliztek.
- Jó reggelt. - köszöntem vidáman mindenkinek.
- Jó reggelt. - köszönt Jeremy.
A többiek mind ettek, csak ő olvasott újságot.
- Hogy aludtál?
- Jól és te?
- Köszönöm, fantasztikusan. Justinék merre vannak?
- Még a szobájukban. - szólt anya vidáman. - Biztos jó lehetett az éjszaka, mert... - itt már csak vigyorgott.
- Na jó, ha befejeztétek a perverz fantáziálást, akkor folytathatjuk a reggelit. - jelentettem ki kissé haragosan.
- Milyen morcos lettél hirtelen. - ivott bele anya a kávéjába.
- Szerinted miért? Kit érdekel hogy két, közel húsz éves ember mit csinál az éjszaka az ágyban, mert engem rohadtul nem. - emeltem fel a hangom.
Erre anya nem válaszolt semmit, csak ette tovább az omlettjét.

- Jó reggelt mindenkinek. - jött be egy bazi nagy mosollyal a "plasztik picsa".
- Chh, az emlegetett szamár. - álltam fel az asztaltól és kiindultam a konyhából.
Az ajtóban a szilikon csajszi elkapta a karom.
- Miért vagyok emlegetett szamár?
- Mert, az éjszaka folyamán sokan hallottak felőletek dolgokat és most azokat beszéltük át. Jó alaposan.
Elengedte a karom és én tovább mentem fel az emeletre.

Justin szobája előtt megálltam és halkan bekopogtam.
- Gyere. - jött egy halk válasz.
Kinyitottam az ajtót és bedugtam a fejem a kis lukon.
- Bejöhetek? - kérdeztem kissé félve.
- Igen. - mosolygott rám.
- Hogy aludtál, ha egyáltalán aludtál? - ültem le az ágyra.
- Ezt hogy érted? - ült le mellém.
- Háát, anyám dicsekedett, hogy milyen jók vagytok az ágyban. - nevettem fel.
- Mi van?
- Hallotta az éjszakai akciótokat.
- Aaa, ez ciki.
- Nekem nem, mert én nem hallottam. - halkult el a hangom.
- Cher, a tegnapit tényleg komolyan gondoltad?
- Nos, rengeteget gondolkodtam rajta, de mindig az jön ki hogy...igen.
- Figyelj, tudom hogy nehéz, de megoldom. Szakítok Bellával, csak hogy együtt lehessünk. - fogta meg a kezem. - Meg ígérem.
- Ezt már hallottam. Akkor is ezt mondtad, amikor elmentél, hogy meg ígéred hogy vissza jössz és nem jöttél. - húztam ki a kezem az övéből.
Felálltam az ágyról és az ablakhoz sétáltam.
- Most, jó lenne nem szenvedni.
- Miért, te szenvedsz? - lépett mögém Justin.
- Az egész életem egy nagy szenvedés, de most különösen mély ponton vagyok.
- Kérlek! - fordított maga felé Justin.
- Mit? - simítottam kezemet mellkasára.
- Tudod, hogy most még nem lehetünk együtt, de csak most az egyszer, kérlek...
- Jó, de mit? - mosolyogtam rá.
- Csókolj meg.
Húúh, jó lenne Justin, de nem szabad. Neked barátnőd van.
- Figyelj, bármennyire is akarom, nem lehet. Tudod, hogy szeretném, de nem, nem szabad.
- Miért nem? Senki nem fog tudni róla.
- Nekem ez most nem megy. Sajnálom Justin. - közelebb hajoltam hozzá és hogy neki is jobb legyen a szája szélére adtam egy halvány puszit.
- Cheryl, kérlek ne csináld ezt. - kapta el a derekam.
- Nem, Justin, te ne csináld ezt.
A homlokát az enyémnek döntötte és így néztünk egymás szemébe.
- Akarlak...most. - nyögte ki Justin és bele markol a fenekembe.
Lehet hogy nem jókor, mert Jeremy lépett be a szobába.



Hali. Itt a kövi. Milyen lett?
A hétvégén jön a folytatás.

1. Rész. - Majdnem!!!

Sziasztok. Volt egy nagyon jó ötletem és nem hagyhattam ki. Muszáj leírnom egy blogba, mert ha nem akkor megőrülök.
Ezen kívűl van még egy blogom  thenewboyjustin.blogspot.hu  azt is tessék majd olvasni.

Nem is húzom az időt. Jó olvasást!!!! 
P.S.: szereplő bemutatás később lesz!!


Sosem azért szerettek aki vagyok, hanem azért, mert apám a Ferrari cég igazgatója. Minden barátom, persze a fiúkról van szó, csak azért álltak velem szóba, mert imádják ezeket a kocsikat.
De, most mind ennek vége, mert befejeztem a középiskolát és egész nyáron szabad vagyok. Senki sem fog csak azért odajönni hozzám hogy "Héé, Cheryl, ugye elmehetünk az apádhoz?"
Hát, Persze, hogyne. Felejtsétek el.
Mostantól végre szabad vagyok.
Ohh, milyen faragatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. A nevem Cheryl Brown, 18 éves vagyok és ahogy már az előbb említettem, most végeztem a középiskolán.
A továbbiakban még nem tudom hogy mit fogok csinálni, de majd kitalálok valamit.
Imádok énekelni és táncolni, de csak hobbiként űzöm őket.
A családomról csak pár szót említek. 
Anyukám,  Marry, egy szállodában dolgozik, mint fő pincér.
Apukám, George, a Ferrari cég igazgatója.
És, van egy húgom is, aki még csak 2 hónapos, de én nagyon imádom.

Pár nappal korábban:

- Cheryl, mit szólnál hozzá, ha elmennénk kempingezni, sátrazni? - kérdezte apám reggeli közben.
- Az tök jó lenne. És mikorra terveztétek? - kérdeztem vissza majd kiittam a tejet a poharamból.
- Nos, anyáddal úgy döntöttünk, hogy már most hétvégén elmehetnénk. Ha, neked jó, persze.
- Igen, nekem jó. Akkor, mondjuk vasárnap már indulhatunk is.
- Tökéletes. Kezdj el készülődni. Pakolj össze egy bőröndnyi ruhát és túlélő cuccokat. Hálózsák, meg még ami kell egy ilyen alkalomhoz. - mosolygott és közben a kávés csészéjét tartotta a levegőben.
- Jó. Mennyi időre megyünk?
- 2 Hét.
- Már alig várom. - álltam fel az asztaltól, majd egy puszit nyomtam apa arcára és felmentem a szobámba.
Anya és Zoe elmentek vásárolni, biztos már a hétvégére készülnek.

Gyorsan felöltöztem, mert még csak egy pizsamában és egy köntösben vagyok.

Miután ezzel végeztem, bementem a fürdőbe és elvégeztem a reggeli teendőimet.
Fogat mostam, arcot mostam, kifésültem hosszú, fenékig érő hajamat, majd kivasaltam és felkötöttem egy lófarokba.
Egy kis sminket raktam fel, befújtam magam parfümmel és készen vagyok.

Mivel ma csütörtök van, pakolnom kell, mert 2 nap múlva indulunk. Érzem hogy minden jó lesz és végre kipihenhetem magam.

A szekrényem aljából előkotortam a bőröndöm és feltettem az ágyamra.
Beledobáltam egy pár pólót, nadrágot, bugyit, zoknit, mi egymást. Majd később szépen össze hajtogatom őket.
Lementem a pincébe és elő kerestem a hálózsákomat. Kissé poros, de kirázom.
Vissza mentem a szobába és beledobtam az bőröndbe a hálózsákot.

Végre, 2 hét szabadság.

Napjainkban:

- Apa, indulunk már? - türelmetlenkedtem a bejárati ajtó előtt a bőröndöm mellett.
- Igen, indulhatunk. - fogta meg apa Zoe-t  és kisétált az ajtón.

A kocsiba már minden be volt pakolva, csak az én cuccom nem. Gyorsan betettem a csomagtartóba és beültem a kocsiba.
Anya még hozta Zoe holmijait, majd azt is berakta a kocsiba és már indulhattunk is.

5 óra múlva:
- Azt hittem soha nem érünk ide. - szálltam ki a kocsiból.
- De, itt vagyunk. - karolta át a vállam anya.
- Igen. De, kik azok ott? - mutattam a távolban lévő autóra, ami mellesleg hatalmas volt.
- Tudtam hogy elfelejtek valamit - veregette meg a homlokát apám - Jeremy-ék is jöttek és itt lesznek velünk.
- Ömm, Bieber-ék? - kérdeztem és a levegő bent maradt a tüdőmben.
- Igen, talán baj?
- Nem, csak Justin. - forgattam meg a szemeimet és kiengedtem a levegőt a tüdőmből.
- Miért?
- Mert, tudod hogy milyen amikor én Justin-nal találkozok.
- Ő nem lesz egyedül. Itt van a barátnője. - mosolygott nagyban apa
- Na, erre kíváncsi leszek. - fogtam meg a bőröndöm és elindultam feléjük.

Amíg oda érek elmesélem, miért is nem vagyok annyira oda Justin-ért.
Amikor 14 éves voltam, majdnem jártunk, de akkor jött ez a, mi is a neve, ja, Scooter Braun és elvitte innen. Hetekig vártam és vártam, azt hittem hogy vissza jön, de nem jött.
Állandóan sírtam és alig ettem valamit, ezért is vagyok ilyen sovány. Azóta sem vagyok olyan ember, aki végig zabálja a napot.
Az igazság az, hogy még mindig nagyon tetszik, de most hogy megtudtam, hogy van barátnője, biztos hogy semmi esélyem.

- Cheryl? - kérdezte Jeremy mikor oda értem.
- Igen, én vagyok az. - tettem le a bőröndöt és széttártam a karom.
- Atya ég, de megnőttél. - jött oda hozzám, szorosan megölelt és többször is megpörgetett a levegőben.
- Áááá, tegyél le, még elejtesz. - nevettem és közben a nyakát szorítottam.
- Téged, soha. - tett le a földre.
- Soha ne mond hogy soha. - jött ki Justin a Házból.
Amint meglátott lefagyott a mosoly az arcáról és úgy nézett rám mint aki szellemet lát.
Nos, az én véleményem róla az hogy. WTF??? Ez a gyerek helyesebb mint a TV-ben. Istenem, előtörnek a régi emlékek, amikor az udvaron szaladgáltunk és dobáltuk egymást homokkal.
- Cheryl? - nézett végig rajtam.
- Igen. - mondtam neki és akaratom ellenére is kifolyt egy könnycsepp a szememből.
Közelebb lépett hozzám és amilyen szorosan csak tudott megölelt.
Ez az az illat, amit már több mint 4 éve nem éreztem és a karjai is izmosabbak lettek mint voltak, mert olyan erővel szorított hogy azt hittem megfulladok. De, valami megváltozott. Talán az, hogy már nem érzek iránta többet, mint barátság. Vagy mégis??? Nem is tudom. 
- Cheryl?
- Igen?
- Tényleg te vagy az?
- Igen, én vagyok az.
Kibontakoztam öleléséből és belenéztem a nagy, barna szemeibe.
- Azt hittem, már soha többé nem találkozunk. - töröltem le a könnyeket az arcomról.
- Semmi nem lehetetlen.
- Így van. - lépett Justin mellé egy hosszú, szőke hajú lány.
Justin átkarolta a lányt, majd egy csókot nyomott a szájára.
- Cheryl, ő itt a barátnőm Annabella.
- De, csak Bella, szia. - fogott velem kezet a lány.
- Szia, Cheryl vagyok. - vettem fel egy áll mosolyt.
- Mi, most megyünk és kipakolunk. - mondta Justin és a házra mutatott.
- Rendben, de ne maradjatok sokáig gyerekek. - szólt komolyan Jeremy - Ma este tábortüzet rakunk.
- Tábojtűz.  - futott ki a házból Jazzy és egyenesen az apjához ment, aki felvette.
- Szia, hát te ki vagy? Csak nem Jazzy? - simogattam meg az arcát.
- Deeeeeee.
- És Jaxon merre van?
- Az anyjával bent a házban. - mondta Jeremy.

Azon kezdtem gondolkodni, hogy ma este kiszúrok Justinnal. Bármi Áron.

Este a tábortűznél:

- És, milyen idős a kistesód? - kérdezte Justin miután leült mellém.
- 2 hónapos, lassan három. - mondtam flegmán.
- Mi a baj? - simította meg a kezem.
- Ne, ezt ne csináld. - húztam el a karom.
Felállt és elment. Úgy látszik a tervem jó úton halad.
Anya jött oda hozzám.
- Na, hogy megy az akció? - suttogta a fülembe.
- Jól. 
Igen, anyának elmondtam hogy mi tervezek és támogatta az ötletet. Ő tudja csak a családban, hogy nekem Justin nagyon sokat jelent.
És, szerinte is ez a Bella egy ribanc.
- Figyelj, van egy ötletem.  - hajolt még közelebb a fülemhez és elkezdte mondani az ötletét.
- Ez tényleg jó, kezdhetem?
- Igen, szaladj.
Felálltam a padról és bementem a házba.
Van itt egy nyaralónk, ami arra az esetre van, ha esne az eső és nem tudnánk sátorban aludni.
Amint beértem, bementem abba a szobába, ahol én szoktam aludni.
Kihúztam a függöny és megláttam azt a kis dobozt az ablakban, amit még akkor tettem ide, mikor kicsi voltam.
Ebben van egy kép, amin Justin egy lánnyal csókolózik. Fura, de igaz. Azt hittem, hogy tőle fogom kapni az elsőt, de ahogy megláttam lefényképeztem a telefonommal és kinyomtattam, majd elrejtettem ide, ahol senki nem találja meg.

Marry sz.sz.:
- Justin, kérlek megnéznéd Cheryl-t, nagyon feldúlt volt.
- Persze, rögtön.
Justin adott egy puszit Bella arcára, majd elindult a házba.
Akció Indul.

Cheryl sz.sz.:

Nézegettem a képet, amikor hallottam hogy nyílik az ajtóm. Nem néztem oda, de sejtettem hogy ki az.
A szememből folytak a könnyek.
Két kéz fonódott a derekamra, amitől kirázott a hideg.
Elkezdte csókolni a nyakam, ami hihetetlenül jól esett, de tudtam hogy bármennyire szeretném, nem lehet.
- Justin, kérlek állj le. - csitítottam finoman.
- Nem akarok leállni. - csókolta tovább a nyakam.
- Kérlek. - fordultam meg és bele néztem a szemeibe.
- Te...te sírtál? - simította végig az arcom.
- Nem.
- De hát látom.
- Igen, sírtam.
- Miért?
Ekkor felmutattam a képet, amit a kezemben szorongattam.
- Ez én vagyok és Caitlin. - hajtotta le a fejét.
- Tudod mennyire rossz volt végig néznem, ahogy megcsókolod. Mintha megfosztottak volna a levegőtől.
- Sajnálom, nem tudtam hogy neked ez ilyen fontos volt.
- Még mindig várom az igazit. - hajtottam le most én a fejem.
- Te még nem.......csókolóztál?
- Nem, még nem.
Justin az állam alá nyúlt és felemelte a fejem.
- Mit szólnál hozzá, ha most te...meg...én...
És ekkor belépett valaki a szobába...


1. rész. Kicsit hosszú és sokminden van benne, de remélem tetszik. komizzatok kérlek.