1. Rész. - Majdnem!!!

Sziasztok. Volt egy nagyon jó ötletem és nem hagyhattam ki. Muszáj leírnom egy blogba, mert ha nem akkor megőrülök.
Ezen kívűl van még egy blogom  thenewboyjustin.blogspot.hu  azt is tessék majd olvasni.

Nem is húzom az időt. Jó olvasást!!!! 
P.S.: szereplő bemutatás később lesz!!


Sosem azért szerettek aki vagyok, hanem azért, mert apám a Ferrari cég igazgatója. Minden barátom, persze a fiúkról van szó, csak azért álltak velem szóba, mert imádják ezeket a kocsikat.
De, most mind ennek vége, mert befejeztem a középiskolát és egész nyáron szabad vagyok. Senki sem fog csak azért odajönni hozzám hogy "Héé, Cheryl, ugye elmehetünk az apádhoz?"
Hát, Persze, hogyne. Felejtsétek el.
Mostantól végre szabad vagyok.
Ohh, milyen faragatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. A nevem Cheryl Brown, 18 éves vagyok és ahogy már az előbb említettem, most végeztem a középiskolán.
A továbbiakban még nem tudom hogy mit fogok csinálni, de majd kitalálok valamit.
Imádok énekelni és táncolni, de csak hobbiként űzöm őket.
A családomról csak pár szót említek. 
Anyukám,  Marry, egy szállodában dolgozik, mint fő pincér.
Apukám, George, a Ferrari cég igazgatója.
És, van egy húgom is, aki még csak 2 hónapos, de én nagyon imádom.

Pár nappal korábban:

- Cheryl, mit szólnál hozzá, ha elmennénk kempingezni, sátrazni? - kérdezte apám reggeli közben.
- Az tök jó lenne. És mikorra terveztétek? - kérdeztem vissza majd kiittam a tejet a poharamból.
- Nos, anyáddal úgy döntöttünk, hogy már most hétvégén elmehetnénk. Ha, neked jó, persze.
- Igen, nekem jó. Akkor, mondjuk vasárnap már indulhatunk is.
- Tökéletes. Kezdj el készülődni. Pakolj össze egy bőröndnyi ruhát és túlélő cuccokat. Hálózsák, meg még ami kell egy ilyen alkalomhoz. - mosolygott és közben a kávés csészéjét tartotta a levegőben.
- Jó. Mennyi időre megyünk?
- 2 Hét.
- Már alig várom. - álltam fel az asztaltól, majd egy puszit nyomtam apa arcára és felmentem a szobámba.
Anya és Zoe elmentek vásárolni, biztos már a hétvégére készülnek.

Gyorsan felöltöztem, mert még csak egy pizsamában és egy köntösben vagyok.

Miután ezzel végeztem, bementem a fürdőbe és elvégeztem a reggeli teendőimet.
Fogat mostam, arcot mostam, kifésültem hosszú, fenékig érő hajamat, majd kivasaltam és felkötöttem egy lófarokba.
Egy kis sminket raktam fel, befújtam magam parfümmel és készen vagyok.

Mivel ma csütörtök van, pakolnom kell, mert 2 nap múlva indulunk. Érzem hogy minden jó lesz és végre kipihenhetem magam.

A szekrényem aljából előkotortam a bőröndöm és feltettem az ágyamra.
Beledobáltam egy pár pólót, nadrágot, bugyit, zoknit, mi egymást. Majd később szépen össze hajtogatom őket.
Lementem a pincébe és elő kerestem a hálózsákomat. Kissé poros, de kirázom.
Vissza mentem a szobába és beledobtam az bőröndbe a hálózsákot.

Végre, 2 hét szabadság.

Napjainkban:

- Apa, indulunk már? - türelmetlenkedtem a bejárati ajtó előtt a bőröndöm mellett.
- Igen, indulhatunk. - fogta meg apa Zoe-t  és kisétált az ajtón.

A kocsiba már minden be volt pakolva, csak az én cuccom nem. Gyorsan betettem a csomagtartóba és beültem a kocsiba.
Anya még hozta Zoe holmijait, majd azt is berakta a kocsiba és már indulhattunk is.

5 óra múlva:
- Azt hittem soha nem érünk ide. - szálltam ki a kocsiból.
- De, itt vagyunk. - karolta át a vállam anya.
- Igen. De, kik azok ott? - mutattam a távolban lévő autóra, ami mellesleg hatalmas volt.
- Tudtam hogy elfelejtek valamit - veregette meg a homlokát apám - Jeremy-ék is jöttek és itt lesznek velünk.
- Ömm, Bieber-ék? - kérdeztem és a levegő bent maradt a tüdőmben.
- Igen, talán baj?
- Nem, csak Justin. - forgattam meg a szemeimet és kiengedtem a levegőt a tüdőmből.
- Miért?
- Mert, tudod hogy milyen amikor én Justin-nal találkozok.
- Ő nem lesz egyedül. Itt van a barátnője. - mosolygott nagyban apa
- Na, erre kíváncsi leszek. - fogtam meg a bőröndöm és elindultam feléjük.

Amíg oda érek elmesélem, miért is nem vagyok annyira oda Justin-ért.
Amikor 14 éves voltam, majdnem jártunk, de akkor jött ez a, mi is a neve, ja, Scooter Braun és elvitte innen. Hetekig vártam és vártam, azt hittem hogy vissza jön, de nem jött.
Állandóan sírtam és alig ettem valamit, ezért is vagyok ilyen sovány. Azóta sem vagyok olyan ember, aki végig zabálja a napot.
Az igazság az, hogy még mindig nagyon tetszik, de most hogy megtudtam, hogy van barátnője, biztos hogy semmi esélyem.

- Cheryl? - kérdezte Jeremy mikor oda értem.
- Igen, én vagyok az. - tettem le a bőröndöt és széttártam a karom.
- Atya ég, de megnőttél. - jött oda hozzám, szorosan megölelt és többször is megpörgetett a levegőben.
- Áááá, tegyél le, még elejtesz. - nevettem és közben a nyakát szorítottam.
- Téged, soha. - tett le a földre.
- Soha ne mond hogy soha. - jött ki Justin a Házból.
Amint meglátott lefagyott a mosoly az arcáról és úgy nézett rám mint aki szellemet lát.
Nos, az én véleményem róla az hogy. WTF??? Ez a gyerek helyesebb mint a TV-ben. Istenem, előtörnek a régi emlékek, amikor az udvaron szaladgáltunk és dobáltuk egymást homokkal.
- Cheryl? - nézett végig rajtam.
- Igen. - mondtam neki és akaratom ellenére is kifolyt egy könnycsepp a szememből.
Közelebb lépett hozzám és amilyen szorosan csak tudott megölelt.
Ez az az illat, amit már több mint 4 éve nem éreztem és a karjai is izmosabbak lettek mint voltak, mert olyan erővel szorított hogy azt hittem megfulladok. De, valami megváltozott. Talán az, hogy már nem érzek iránta többet, mint barátság. Vagy mégis??? Nem is tudom. 
- Cheryl?
- Igen?
- Tényleg te vagy az?
- Igen, én vagyok az.
Kibontakoztam öleléséből és belenéztem a nagy, barna szemeibe.
- Azt hittem, már soha többé nem találkozunk. - töröltem le a könnyeket az arcomról.
- Semmi nem lehetetlen.
- Így van. - lépett Justin mellé egy hosszú, szőke hajú lány.
Justin átkarolta a lányt, majd egy csókot nyomott a szájára.
- Cheryl, ő itt a barátnőm Annabella.
- De, csak Bella, szia. - fogott velem kezet a lány.
- Szia, Cheryl vagyok. - vettem fel egy áll mosolyt.
- Mi, most megyünk és kipakolunk. - mondta Justin és a házra mutatott.
- Rendben, de ne maradjatok sokáig gyerekek. - szólt komolyan Jeremy - Ma este tábortüzet rakunk.
- Tábojtűz.  - futott ki a házból Jazzy és egyenesen az apjához ment, aki felvette.
- Szia, hát te ki vagy? Csak nem Jazzy? - simogattam meg az arcát.
- Deeeeeee.
- És Jaxon merre van?
- Az anyjával bent a házban. - mondta Jeremy.

Azon kezdtem gondolkodni, hogy ma este kiszúrok Justinnal. Bármi Áron.

Este a tábortűznél:

- És, milyen idős a kistesód? - kérdezte Justin miután leült mellém.
- 2 hónapos, lassan három. - mondtam flegmán.
- Mi a baj? - simította meg a kezem.
- Ne, ezt ne csináld. - húztam el a karom.
Felállt és elment. Úgy látszik a tervem jó úton halad.
Anya jött oda hozzám.
- Na, hogy megy az akció? - suttogta a fülembe.
- Jól. 
Igen, anyának elmondtam hogy mi tervezek és támogatta az ötletet. Ő tudja csak a családban, hogy nekem Justin nagyon sokat jelent.
És, szerinte is ez a Bella egy ribanc.
- Figyelj, van egy ötletem.  - hajolt még közelebb a fülemhez és elkezdte mondani az ötletét.
- Ez tényleg jó, kezdhetem?
- Igen, szaladj.
Felálltam a padról és bementem a házba.
Van itt egy nyaralónk, ami arra az esetre van, ha esne az eső és nem tudnánk sátorban aludni.
Amint beértem, bementem abba a szobába, ahol én szoktam aludni.
Kihúztam a függöny és megláttam azt a kis dobozt az ablakban, amit még akkor tettem ide, mikor kicsi voltam.
Ebben van egy kép, amin Justin egy lánnyal csókolózik. Fura, de igaz. Azt hittem, hogy tőle fogom kapni az elsőt, de ahogy megláttam lefényképeztem a telefonommal és kinyomtattam, majd elrejtettem ide, ahol senki nem találja meg.

Marry sz.sz.:
- Justin, kérlek megnéznéd Cheryl-t, nagyon feldúlt volt.
- Persze, rögtön.
Justin adott egy puszit Bella arcára, majd elindult a házba.
Akció Indul.

Cheryl sz.sz.:

Nézegettem a képet, amikor hallottam hogy nyílik az ajtóm. Nem néztem oda, de sejtettem hogy ki az.
A szememből folytak a könnyek.
Két kéz fonódott a derekamra, amitől kirázott a hideg.
Elkezdte csókolni a nyakam, ami hihetetlenül jól esett, de tudtam hogy bármennyire szeretném, nem lehet.
- Justin, kérlek állj le. - csitítottam finoman.
- Nem akarok leállni. - csókolta tovább a nyakam.
- Kérlek. - fordultam meg és bele néztem a szemeibe.
- Te...te sírtál? - simította végig az arcom.
- Nem.
- De hát látom.
- Igen, sírtam.
- Miért?
Ekkor felmutattam a képet, amit a kezemben szorongattam.
- Ez én vagyok és Caitlin. - hajtotta le a fejét.
- Tudod mennyire rossz volt végig néznem, ahogy megcsókolod. Mintha megfosztottak volna a levegőtől.
- Sajnálom, nem tudtam hogy neked ez ilyen fontos volt.
- Még mindig várom az igazit. - hajtottam le most én a fejem.
- Te még nem.......csókolóztál?
- Nem, még nem.
Justin az állam alá nyúlt és felemelte a fejem.
- Mit szólnál hozzá, ha most te...meg...én...
És ekkor belépett valaki a szobába...


1. rész. Kicsit hosszú és sokminden van benne, de remélem tetszik. komizzatok kérlek.