2. Rész. - I loved you/I want you...Now

sziasztok. meghoztam a kövit, remélem tetszeni fog. olvassátok és komizzatok.
Jó olvasást. puszi.



- Te még nem.......csókolóztál?
- Nem, még nem. - hajtottam le most én a fejem.
Justin az állam alá nyúlt és felemelte a fejem.
- Mit szólnál hozzá ha most te...meg...én...
És ekkor belépett valaki a szobába.

Csak Jazzy volt az. Bevallom, egy kicsit megijedtem, de nagy kő esett le a szívemről.
- Justiiin. - futott Justin felé.
- Hercegnőm, mit szeretnél? - guggolt le mellé.
- Nem találom anát, szegítesz?
- Hát persze, gyere. - mondta a kislánynak, majd felállt és megfogta a kezét.
Elindultak ki a szobából, de mielőtt kimentem volna Justin hátra fordult és rám nézett. Én csak ott álltam ledermedve és azt sem tudtam hogy hol vagyok.
Egy amolyan "sajnálomhogynemjöttössze" fejet vágott és kisétált a szobából a húgával az oldalán.

Este 10 óra körül:

- És mond csak George, mit csináltok a nyár további részében? - kérdezte Jeremy apát.
- Hát, ha lesz munka akkor én dolgozni fogok, Marry Zoe-val van otthon és Cheryl is otthon van.
- Mit szólnátok hozzá, ha 2 hét múlva eljönnétek velünk Hawaiira?
- Az fantasztikus lenne, nekem tetszik az ötlet. - örömködött apa.
- Nekem is tetszik. - mondta anya.
- Cheryl? - nézett rám apa.
- Ömm, én most elmegyek egy kicsit sétálni. - mondtam és egy hirtelen mozdulattal felálltam a tűz mellől és elsétáltam. 
Most ugyan mit csináljak??? Két hétig össze leszek zárva Justinnal és Bellával. Ha, egész végig falni fogják egymást, azt nem fogom jó szemmel nézni. 
Apropó, a délutáni incidenst egyáltalán nem értem.?!?!
Most akkor Justin meg akart csókolni? De, neki barátnője van.
És, ahogy a nyakamat is csókolgatta, hát az olyan volt mintha a mennyországba kerültem volna. Istenem, miért ilyen aranyos és cuki???

Csak mentem és mentem, már az erdő közepén is lehettem, de még mindig csak megyek. Most, csakis a magányra vágyom.
Egy tavat pillantottam meg a távolban, úgy gondoltam ott pont jó lesz. Valahova leülök és gondolkodom.
Egy kicsit hűvös az idő, mivel még csak nyár eleje van. De, most nem foglalkoztatott semmi, csak Justin, én és a gondolatok.
Találtam egy padot, így leültem. A lábam mellől kis kavicsokat szedtem fel és a vízbe dobáltam őket.

A lényeg, hogy régen szerettem Justint, nagyon is, de az igazság az, hogy még most is nagyon szeretem.
De, Bella... 
Nem mondhatom Justinnak, hogy szeretem és szakítson a csajjal, aki szerintem egy vérbeli kurva. Platina szőke haj, plasztik mellek és szerintem még a picsája is szilikonból van.

Nem értem, Jus nem ilyen volt régen, de hát egy sztár csak ribancokkal jöhet össze, nem igaz? Bár, Selena nem volt az, őt még én is szerettem.

Az egyik bokor felől motoszkálást hallottam, de nem különösen izgatott hogy mi vagy inkább ki van ott.
Miközben dobáltam szerencsétlen köveket a tóba, eszembe jutott a barátnőm. 
Sajnos meghalt, mert egy hülye autós úgy gondolta jó lenne átmenni a szembe sávba. 
Kim pont előtte két héttel kapta meg a jogsiját, de nem az ő hibája volt. Azóta nem tudom őt elfelejteni, annyira hiányzik. Ő volt az, akivel mindig, mindent megbeszéltem. Szinte a testvérem volt. Még Justin is ismerte kiskorunkból.
A szemem sarkából láttam hogy valaki leül mellém és tudtam is hogy ki az, de úgy csináltam mintha észre sem vettem volna.

Még mindig Kim járt a fejemben és egy könnycsepp folyt ki a szememből.
Milyen jó lenne most vele lenni, hülyülni a szobámban és párna csatázni.
Jajj, ne, sírni fogok. Nem szabad. Erős kell hogy maradjak.
Nem, nem megy.
Itt eltört a mécses és a könnyek "ömleni" kezdtek a szememből.
Lecsúsztam a padról, felhúztam a térdeimet, majd arcomat beletemettem és így sírtam tovább.
Most Justin sírni lát, jót gondol rólam. Bár, látott már sírni, de az csak egy-két könnycsepp volt.
- Héé, minden rendben? - hallottam meg egy halk hangot mellőlem.
- N..nem. - válaszoltam szipogva.
- Mond el, kérlek. - ült le mellém a földre.
- Nem akarok erről beszélni. Ez nehéz és... - újra rám tört a sírás.
- Héé, nyugi, mond el hátha tudok segíteni. - ölelt át oldalról.
Akaratom ellenére is mellkasába bújtam.
- Itt már én sem tudok segíteni. Mert, meghalt.
- Kicsoda? - kérdezte finom hangon.
- Kim.
- Kim. Kim Ross?
- Igen.
- Talán 10 évesen találkoztunk utoljára.
- Annyira hiányzik. - mondtam sírva és még szorosabban Justin mellkasába bújtam.
- Mikor halt meg? - kérdezte halkan és közben belenéztem a szemébe.
- 1 hete.
- Nahát, ez most engem is váratlanul ért. Szerettem azt a lányt, ő volt a legjobb barátom.
Itt lefagytam. És, akkor én mi voltam neki?
- Ömm, a legjobb barátod?
- Igen, vele mindig jól elvoltam. Ő vele egy csomó mindent megtudtam beszélni.
- Ahha, értem. - flegmáztam.
- Valami rosszat mondtam?
- Hát igen. Ha, Kim a legjobb barátod volt, akkor én mi voltam neked? - álltam fel mellőle és a tó széléhez kezdtem el sétálni.
- A szerelmem.
Aztaaaaaaa, nem hiszem el. A szerelme...voltam. Csak voltam.
Hirtelen megálltam és megfordultam.
- Miről beszélsz?
- Az voltál, csak soha nem tudtam neked elmondani. Aztán jött Scooter és ... a többit tudod.
- Igen, elmentél.
- Sajnálom, nem így akartam.
- De, mégsem jöttél vissza.
- Tudom, de hidd el, hogy így mind kettőnknek jobb volt.
- Nem, nem volt jobb. Hát nem érted, én szerettelek és... - itt megálltam.
- És...?
- Még most is szeretlek. - nyögtem ki majd amilyen gyorsan csak tudtam elfutottam.
- Cheryl, várj. - kiabálta utánam Justin.
De nem álltam meg, csak futottam és futottam.
A tábortűznél mindenki megnézett, de nem érdekelt. Berohantam a házba, egyenesen a szobámba, majd bevágtam magam mögött az ajtót, az ágyamhoz siettem és ráborultam.
Sírtam és sírtam, azt sem tudtam hogy ilyenkor mit kell csinálni.
Furcsa, mert már 18 éves vagyok, de még soha sem csókolóztam, soha nem voltam ÚGY együtt senkivel és még soha nem volt barátom.

Az ajtóm felől kopogásokat hallottam, de nem figyeltem rájuk, ugyanúgy sírtam az ágyamon.
A sírástól annyira gyenge voltam, hogy ott helyben elaludtam.


Másnap reggel fej fájásra keltem, ami mostanában egyre gyakrabban jelenik meg a mindennapjaimban.
Felálltam és bementem a fürdőbe. A tükörbe nézve egy kisírt szemű, agyon sminkelt ribancot láttam. Igen, ribanc vagyok. Szerintem. 
Most, az a tervem hogy többé ne keljen Justinnal veszekednem és remélem sikerrel járok. Nem akarom a kapcsolatukat tönkre tenni.
Lemostam a sminket az arcomról, gyorsan fogat mostam, majd megszabadultam a tegnapi füst szagú, koszos ruháimtól és vettem egy hűsítő zuhanyt.
A hajamat is megmostam. Legalább 20 percig időzhettem a kabinban, majd kiszálltam és a testem köré csavartam egy törölközőt.
Kicsavartam a hajamból a vizet és kifésültem. Bedugtam a hajszárítót és bő 15 perc alatt megszárítottam a hajam.
Megtörölköztem, majd vissza mentem a szobámba és felöltöztem.
Egy kicsit kivasaltam a hajam, de itt-ott hagytam benne egy kis hullámot.
Egy nagyon alap sminket raktam fel, hogy a szemem alatti rondaságok ne látszódjanak.
Lementem a többiekhez, akik már nagyban reggeliztek.
- Jó reggelt. - köszöntem vidáman mindenkinek.
- Jó reggelt. - köszönt Jeremy.
A többiek mind ettek, csak ő olvasott újságot.
- Hogy aludtál?
- Jól és te?
- Köszönöm, fantasztikusan. Justinék merre vannak?
- Még a szobájukban. - szólt anya vidáman. - Biztos jó lehetett az éjszaka, mert... - itt már csak vigyorgott.
- Na jó, ha befejeztétek a perverz fantáziálást, akkor folytathatjuk a reggelit. - jelentettem ki kissé haragosan.
- Milyen morcos lettél hirtelen. - ivott bele anya a kávéjába.
- Szerinted miért? Kit érdekel hogy két, közel húsz éves ember mit csinál az éjszaka az ágyban, mert engem rohadtul nem. - emeltem fel a hangom.
Erre anya nem válaszolt semmit, csak ette tovább az omlettjét.

- Jó reggelt mindenkinek. - jött be egy bazi nagy mosollyal a "plasztik picsa".
- Chh, az emlegetett szamár. - álltam fel az asztaltól és kiindultam a konyhából.
Az ajtóban a szilikon csajszi elkapta a karom.
- Miért vagyok emlegetett szamár?
- Mert, az éjszaka folyamán sokan hallottak felőletek dolgokat és most azokat beszéltük át. Jó alaposan.
Elengedte a karom és én tovább mentem fel az emeletre.

Justin szobája előtt megálltam és halkan bekopogtam.
- Gyere. - jött egy halk válasz.
Kinyitottam az ajtót és bedugtam a fejem a kis lukon.
- Bejöhetek? - kérdeztem kissé félve.
- Igen. - mosolygott rám.
- Hogy aludtál, ha egyáltalán aludtál? - ültem le az ágyra.
- Ezt hogy érted? - ült le mellém.
- Háát, anyám dicsekedett, hogy milyen jók vagytok az ágyban. - nevettem fel.
- Mi van?
- Hallotta az éjszakai akciótokat.
- Aaa, ez ciki.
- Nekem nem, mert én nem hallottam. - halkult el a hangom.
- Cher, a tegnapit tényleg komolyan gondoltad?
- Nos, rengeteget gondolkodtam rajta, de mindig az jön ki hogy...igen.
- Figyelj, tudom hogy nehéz, de megoldom. Szakítok Bellával, csak hogy együtt lehessünk. - fogta meg a kezem. - Meg ígérem.
- Ezt már hallottam. Akkor is ezt mondtad, amikor elmentél, hogy meg ígéred hogy vissza jössz és nem jöttél. - húztam ki a kezem az övéből.
Felálltam az ágyról és az ablakhoz sétáltam.
- Most, jó lenne nem szenvedni.
- Miért, te szenvedsz? - lépett mögém Justin.
- Az egész életem egy nagy szenvedés, de most különösen mély ponton vagyok.
- Kérlek! - fordított maga felé Justin.
- Mit? - simítottam kezemet mellkasára.
- Tudod, hogy most még nem lehetünk együtt, de csak most az egyszer, kérlek...
- Jó, de mit? - mosolyogtam rá.
- Csókolj meg.
Húúh, jó lenne Justin, de nem szabad. Neked barátnőd van.
- Figyelj, bármennyire is akarom, nem lehet. Tudod, hogy szeretném, de nem, nem szabad.
- Miért nem? Senki nem fog tudni róla.
- Nekem ez most nem megy. Sajnálom Justin. - közelebb hajoltam hozzá és hogy neki is jobb legyen a szája szélére adtam egy halvány puszit.
- Cheryl, kérlek ne csináld ezt. - kapta el a derekam.
- Nem, Justin, te ne csináld ezt.
A homlokát az enyémnek döntötte és így néztünk egymás szemébe.
- Akarlak...most. - nyögte ki Justin és bele markol a fenekembe.
Lehet hogy nem jókor, mert Jeremy lépett be a szobába.



Hali. Itt a kövi. Milyen lett?
A hétvégén jön a folytatás.